Az egyik közösségi oldalon többen megosztottak egy nagyon jó képet a régi festőhengerekről, amit nagyanyáink lakásában előszeretettel használtak a falak díszítésére. A fotó nagyon jól sikerült és kedvet kaptunk többen is, hogy ellátogassunk az Ecseri piacra és hasonló kincseket fedezzünk fel, nosztalgiázzunk... és egyébként is, a hangulat kedvéért menni kellett. A nyári szünet persze nehezítette a dolgunkat hogy időpontot tudjunk többen is egyeztetni, hiszen mindenki a gyerekekkel, vízparttal, nyaralással van elfoglalva, de mi Váczy Tünde barátnőmmel és az ő fotós felszerelésével szombat kora reggel útnak indultunk, hogy ellátogassunk a lomok és kincsek világába.

A héten több összeállításban fogjátok látni, hogy mikre és kikre találtunk rá.

A fotókat VÁCZY TÜNDE készítette. 

Köszönjük!

Az első képeken természetesen a kiinduló pontunk, a festőhengerek vannak, mert nagy örömünkre rátaláltunk egy rakatra belőlük.

Sétabotok

...csak egy részlet...

Mindenféle kincsek

Szobrok

Katona

Órák

Az igazi lomi, minden van!

Babák népviseletben

Még mindig divat a lakásokban a régi írógép... hát itt az is volt néhány darab.

... és bőröndök is...

Ha kicsit feljebb emeltük a fejünket séta közben, akkor ilyen csillárokat láttunk.

Kis cipő, kis keret

Nagy csizma, nagy keret:-)

Babakocsi

... és itt is ez meg az ...

A tematikus gyűjtemények is megtalálhatók. Itt csak fényképezőgépek voltak.

Kardok

Szódásüvegek

Lámpák

Vasalók

Intézmények bádogtáblái

Vázák és egyebek

Trófeák

Egyszóval van minden és hogy legyen kedvetek kilátogatni, még néhány dolgot szeretnék megosztani veletek. Kiérkezésünkkor az első üzletben, ahová betértünk, nem voltak valami udvariasak velünk és ugyan ebben az üzletben, mivel érdekes dolgokat fedeztünk fel, kifelé menet még egy utolsó fotót szeretettünk volna készíteni. Abban a pillanatban elutasítottak bennünket és egyáltalán nem udvariasan mutattak egy táblára, ami az árukészletük között valahol a falon lógott, rajta egy áthúzott fényképezőgéppel. Egyébként nem magyarul szóltak hozzánk, hanem "külföldiül". (Azért "külföldiül", mert ott sokan nagyon érdekesen beszélnek... legfőképpen lassan magyarul és közben mutogatva, ami minden nyelvet helyettesít:-) Egyébként ennél a kereskedőnél volt az egyetlen rossz élményünk. Mindenhol engedték a fotózást és sok helyen kifejezetten kedvelték, hogy  ezzel is népszerűsítjük a piacot, hiszen ebből élnek.

Finom, forró kávét ittunk egy tiszta, rendes talponállónál. A mosdó tiszta volt, mindenki után kitakarítottak. Úgy ítéltük meg, hogy teljesen rendben volt a környezet.

Több helyen elmesélték, hogy milyen nehézségekkel küzdenek, sok az üres üzlet, magas a bérleti díj.... stb. Jó szívvel ajánlottak témákat nekünk, amit fotózhattunk, készségesek és kedvesek voltak. Úgy éreztük magunkat mint egy nagy családban, akik ugyan nem találkoznak sűrűn, a nevüket sem tudjuk, de köszönünk, beszélgetünk, társasági életet élünk.

Természetesen mindezt szeretnénk bizonyítani is. Egy asztalra éppen porcelánokat pakoltak ki, ahol Tündének megtetszett egy csésze, de nem volt alja. Egy helyes kis srác ugrott azonnal a segítségünkre. Hozott nekünk csészealjat és mosolygott és kedves volt és vagány. Megdicsértük, hogy milyen klassz a haja és milyen szorgalmas, aztán megtudtuk, hogy neki nem is az anyukája akinek segít, csak a rokona. Beszélgettünk és Ármándó szívesen állt kamera elé is.

A végére még egy apró történet ide kívánkozik. Tünde egy érdekes fa hajót nézett ki az egyik helyen, de aztán nem vette meg. A sétánk vége felé jött velünk szembe valaki, aki ezt a hajót tartotta a kezében. Azonnal lecsaptunk rá, hogy ezt néztük ki mi is és mint a piacon általában előfordul, mindenki közvetlen és néhány szó erejéig szívesen kvaterkázik. Megtudtuk, hogy egy szoborba kerül majd beépítésre és természetesen a műalkotást most még a jótékony homály fedi, ahogyan az egy alkotási folyamatban ebben a fázisban teljesen rendjén van. Akivel találkoztunk,  Párkányi Raab Péter szobrászművész. Reméljük amikor a hajó a helyére kerül, akkor  itt a blogon hírt adhatunk róla.

Tehát, ha kilátogattok, akkor ... vásárolni legalább valami apróságot és alkudni KÖTELEZŐ!

Szerző: Molnár J.

Szólj hozzá!

Címkék: piac kincsek ecseri

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.