NYÁRON ÚJRA HÉTVÉGI OLVASGATÁSRA HÍVLAK BENNETEKET EGY-EGY REGÉNY RÉSZLETÉVEL. REMÉLEM, HOGY A PIHENÉS ÓRÁIBAN MINDENKINEK KELLEMES ÉLMÉNY LESZ BEPILLANTANI AZ IRODALOM VILÁGÁN KERESZTÜL NÉHÁNY ENTERIŐRBE.

THOMAS MANN

EGY SZÉLHÁMOS VALLOMÁSAI

(részlet)

„Lent a városkában, az egyik, aránylag legforgalmasabb üzleti utca sarkán, volt egy hívogatóan berendezett csemegésbolt, ha jól tudom, egy wiesbadeni cég fióklerakata, ahol az előkelő családok szokták beszerezni szükségleteiket. Iskolába menet nap nap után el kellett haladnom az ínycsiklandó hely előtt, és már több ízben be is léptem egy nikkelpénzt szorongatva, hogy anyagi helyzetemhez mérten némi olcsó édességet, gyümölcs, vagy malátacukorkát magánhasználatra bevásároljak. Egy délben azonban a boltot üresen találtam, nemcsak vevő nem volt benn, hanem kiszolgáló személyzet sem. A boltajtó fölött közönséges csengettyűt érintett és rázott meg az ajtó nyitásánál és csukásánál egy rövid fémrúd, de lehet, hogy a hátsó helyiségben, a ráncolt zöld kelmével befüggönyözött üvegajtó mögött nem hallották meg a csengetést, lehet az is, hogy pillanatnyilag senki sem volt ott: elég az hozzá, magam voltam és maradtam a boltban. Meglepett és idegenül, álomszerűen hatott rám körös-körül a magány és a csend; széjjelnéztem. Soha eddig nem vehettem szemügyre ily szabadon és zavartalanul a dús nyalánkságok helyét. Inkább szűk volt, mint tágas, de jó magas és telides-tele gyömöszölve finom falatokkal. Sűrűn sorakoztak a homályos boltív alatt a sonkák, a mindenféle színű és alakú kolbászok, fehérek, okkersárgák, pirosak és feketék, pozsgás gömbölyűek meg hosszú, csimbókos kötélhez hasonlók. Tömérdek bádogdobozban kakaó és tea, tarka üvegekben gyümölcsíz, méz meg befőtt, karcsú meg hasas palackokban likőrök és puncseszenciák töltötték meg a falipolcokat a padlótól a mennyezetig. A bolti asztal üvegezett kirakószekrényeiben füstölt halak, makrélák, orsóhalak, félszegúszók és angolnák tányérokon, tálcákon kínálkoztak kóstolóra. Orosz saláta is volt ott tálcaszámra. Egy jégtömbön homár tárta szét ollóit; nyitott ládikában összepréselve, olajosan csillogva aranylott a sprotni és a válogatott gyümölcs: kerti szamóca, kánaáni fürtökre emlékeztető óriás szőlő váltakozott szardíniásdobozok kis építményeivel és kaviárt, meg libamájpástétomot tartalmazó gusztusos, fehér tégelyekkel. A legfelső tálcáról hízott baromfi lógatta le kopasztott nyakát Húsneműek, a melléjük tett hosszú, keskeny, zsíros kések tanúsága szerint felvágottnak valók, azután hideg rostélyos-, sonka-, nyelvszeletek, füstölt lazacok és libamellek voltak még ott fölrétegezve. Nagy üvegharangokkal leborítva minden elképzelhető sajtféle: téglavörös, tejfehér, márványos felületű meg olyan, amelyik ínycsiklandó aranyhullámokban buggyan ki ezüst burkából. Articsóka, zöld spárga kötegekben, szarvasgomba kis csomókban meg delikát apró kolbászkák sztaniolburokban, mintegy dicsekvő bőséggel elosztva a többi áru közt; és az oldalsó asztalokon nyitott bádogdobozok álltak tele finom kétszersülttel, barnán fénylő mézeskalácsok keresztben egymásra rakva meg urnaszerűen formált üvegcsészék nyalánkságokkal és cukrozott gyümölcsökkel teli.

Elbűvölten álltam ott, és hallgatózva, ki-kihagyó lélegzettel szívtam magamba a helyiség jóleső atmoszféráját, amelyben a csokoládé és a füstölt hús illatai szarvasgombák pompás, mocsaras kigőzölgésével keveredtek. Mesebeli képzetek, eldorádói emlékek hódították eszméletemet, holmi föld alatti kincseskamrákra gondoltam, amelyekben a szerencse fiai kedvükre tömhették tele zsebüket és csizmájukat drágakövekkel. Úgy van, ez mese volt vagy álom! Úgy láttam, hogy a hétköznap nehézkes rendje és törvényessége itt megszűnt, az akadályok és körülményességek, amelyek az átlagéletben a vágy elé tornyosulnak, valami boldogságos lebegéssel félretolódtak. Úgy láttam, hogy saját külön tulajdonom a földnek ez a mindenféle jókkal teletömött zuga, és ennek gyönyörűsége egyszerre annyira erőt vett rajtam, hogy minden tagomban éreztem, mint valami csiklandást és viszketegséget. Erőt kellett vennem magamon, hogy föl ne ujjongjak örömömben ennyi újdonság és szabadság láttára. Hangos jónapottal köszöntem az üres levegőbe, és még ma is hallom, ahogy szavam préselt és mesterkélt zengése elhangzott a csendességben. Senki sem válaszolt. Ebben a pillanatban a szó szoros értelmében összefutott szájamban a nyál. Gyors és nesztelen lépéssel ott termettem az édességekkel megrakott asztalok egyikénél, jól belemarkoltam a legközelebb eső, pralinéval megtöltött kristályüveg csészébe, zsákmányomat a felöltőm zsebébe süllyesztettem, máris az ajtónál voltam, és eltűntem az utcasarkon.”

kép: innen

Szerző: Molnár J.

Szólj hozzá!

Címkék: egy világirodalom mann szélhámos vallomásai enteriőrök

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.