NYÁRON ÚJRA HÉTVÉGI OLVASGATÁSRA HÍVLAK BENNETEKET EGY-EGY REGÉNY RÉSZLETÉVEL. REMÉLEM, HOGY A PIHENÉS ÓRÁIBAN MINDENKINEK KELLEMES ÉLMÉNY LESZ BEPILLANTANI AZ IRODALOM VILÁGÁN KERESZTÜL NÉHÁNY ENTERIŐRBE.

G. B. Shaw

Cashel Byron mestersége

(részlet)

„Alice szerette azt hinni, hogy neki asszonyi ízlése és érzéke van ahhoz, hogyan kell egy szobát csinossá tenni. Megszokta, hogy büszkén gondozza az anyja szalonját; földíszítette olcsó kretonokkal, japán papírlegyezőkkel és haszontalan porcelán-csecsebecsékkel. Most érezte, hogy ha csak egyszer alszik az előtte levő ágyban, sohasem lesz többé elégedett az anyja házában. Mindaz, amit olvasott és hitt az olcsó és egyszerű díszítések szépségéről s a drága dolgok közönséges voltáról, úgy tűnt föl neki, mint a mesebeli róka "savanyú a szőlő!" kiáltásának körülírása. Borzadva képzelte el, hogyan festene egy hatpennys kínai legyező ezen a kandallón, egy kreton-mennyezet ezen az ágyon, vagy festett vászon-függönyök ezeken az ablakokon. A szobában egész sereg tükör volt; egy nagy üveg, melyben tetőtől talpig láthatta magát; egy a faragott tölgyből való öltözőasztalra rámázva s egy sereg különböző alakú kisebb tükör, mindenfelé mozgatható karokon. Aki először használta, úgy érezte, mintha hátul is volna szeme. Alice eddig sohasem látta magát minden oldalról. Nézegetés közben igyekezett, hogy ne szégyenkezzék a ruhája miatt; de még arca és termete is, amikben rendesen nagy gyönyörűséget talált, durvának, középosztálybelinek látszottak Miss Carew tükreiben.

- Mindent összevéve - mondotta helyet foglalva egyik székben, amelyet még fényűzőbbnek talált, aki beleült, mint aki ránézett -, ha a csipkét leszámítom - és az én régi csipkém, a mamáé van olyan drága -, egész ruhája nem sokkal kerülhetett többe az enyémnél. Semmi esetre sem ér sokkal többet, akármennyit tetszett is neki fizetni érte.

De Alice elég okos volt, hogy inkább irigyelje Miss Carew modorát, mint a ruháját. Nem ismerte el önmagáról, hogy nem tökéletes úrinő, de érezte, hogy egy idegen szemében Lydia inkább megfelelne ennek a címnek, mint ő.

Amennyire megfigyelhette, Miss Carew rendkívül hidegen viselkedett és egyáltalán nem törődött azzal, hogy tessék annak, akivel beszél. Alice gyakran kötött barátságot fiatal leányokkal és engedte, hogy keresztnevén szólítsák, de ilyenkor mindig "édesem"-nek, "kedvesem"-nek mondta őket és amíg csak a barátság tartott - ami sokszor egy hónapnál is hosszabb időt jelentett -, sohasem találkozott velük ölelkezés és forró csókok nélkül.

- Én soha nem hiszem el - mondotta nagyon elszántan, felugorva a székről, amint erre terelődtek a gondolatai -, nem hiszem, hogy van valami közönséges az őszinte szeretetben. Résen állok majd ezzel a nővel szemben!

Ezt az ügyet egyelőre elintézve, folytatta a szoba megvizsgálását s elragadtatása egyre növekedett. Mert, helyi szépség gyanánt szerepelvén, nem volt meg benne a szép és drága dolgoktól való félelem, mely alantasabb lelkeket képtelenné tesz arra, hogy a pazar környezetet összeegyeztessék a kényelemmel. Ha az ágytakaró az övé lett volna, habozás nélkül báli ruhát csináltat belőle. Voltak ott pipereeszközök, amiknek sohasem érezte szükségét és csak kitalálta, hogy mire használják. Kétségbeesetten nézett bele a két nagy ruhaszekrénybe, elgondolva, milyen szánalmas látvány lesz itt az ő három ruhája, felsőkabátja, néhány régi dereka. Aztán volt egy öltözőszoba, márvány fürdőmedencével, amely a tisztaságot fényűzéssé tette - ahelyett, hogy a legkomolyabb erénynek tüntette volna fel, aminek odahaza látszott. Minden tárgy különleges eleganciáról tanúskodott; de semmi sem volt ezekben a szobákban pusztán a díszítés kedvéért. Miss Carew, házi berendezkedéséről ítélve, mindenekfölött utilitárius gondolkozású lehetett. Nagyon csinos volt a kandalló is; de mert a párkányán nem látott semmit, Alice tett egy gyönge kísérletet, hogy elhitesse magával: mégsem olyan ízléses ez, mint az ő hálószobájában levő, amely kék posztóval volt befödve, paszománnyal és sárgarézfejű szögekkel beszegve, plüss-rámába foglalt fotográfiákkal megrakva.

Az óra ütése eszébe juttatta, hogy elfelejtett készülődni az ebédre. Gyorsan letette a kalapját, megmosta a kezét, eltöltött egy percet a tükrök között és éppen bátorságot gyűjtött, hogy csengessen, amikor bizonyos kétség támadt föl benne. Felhúzza a kesztyűjét, mielőtt lemegy, vagy se? Ez pár pillanatra valósággal megdermesztette. Végre is azt határozta, hogy zsebreteszi és megnézi, mit csinál a ház úrnője. Tovább nem mert habozni, csengetett és rögtön belépett hozzá egy udvarias modorú francia nő - Miss Carew szobaleánya -, s az öltözőbe vezette, egy hatszögű szobába, amelyet - Alice érzése szerint - egy szultána is megirigyelt volna. Lydiát ott találta olvasva. Alice megkönnyebbülten vette észre, hogy nem öltözött át és kesztyűt sem húzott.”

Kép: innen

Szerző: Molnár J.

Szólj hozzá!

Címkék: világirodalom shaw byron cashel mestersége enteriőrök

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.