Névjegyek - Szigeti Bálint
2012.04.22. 14:06
A Junior Art Center Lakberendező Iskola idén ünnepel, hiszen 20 éve indult el az oktatás intézményünkben. Nagyon sok hallgató végzett nálunk és nagy örömünkre sokan gyakorolják is a szakmát. Érdekes határterületekre kalandoztak a médiától a kereskedelmen át az esküvői dekorációig. Keresztmetszetét adják ennek a szép és különleges szakmának, bebizonyítva, hogy milyen sokrétű és kreatív alkalmazási módjai vannak.
Megkerestünk – a teljesség igénye nélkül – néhány volt Junioros hallgatót, hogy meséljenek nekünk az eltelt évekről, szakmáról, hitvallásról, örömökről és nehézségekről. Mindenkinek ugyanazokat a kérdéseket tettük fel, mégis másként rajzolódnak ki a portrék.
A szakmán kívüli emberek mindig érdeklődéssel kérdezik, hogy milyen egy lakberendező lakása, ami legtöbbször megválaszolatlan marad. Mi megkértük, hogy tegyenek kivételt velünk és mutassák meg otthonuk legalább egy kis szegletét.
SZIGETI BÁLINT
Hogyan és honnan indultál?
Viszonylag fiatalon, a főiskola elvégzése után úgy döntöttem, hogy elkezdem a lakberendező sulit a Junior Centerben. Szegeden végeztem az SZTE JGYTFK rajz-művelődésszervező szakokon. Már a főiskolás éveim alatt elkezdtem foglalkozni síküveg (ólomüveg) tervezéssel és készítéssel, eleinte csak iskolai kereteken belül, később megrendelésre is dolgoztam. Az ólomüvegekkel a lakberendező iskola elvégzése mellett és után is foglalkoztam. A főiskolán szerzett rajzi, grafikai, színtani gyakorlat sokat segített a lakberendező iskola elvégzésében és segít a mai napig a szakma gyakorlásában is.
Hová jutottál?
Az lakberendező alapképzés elvégzése után több tervező és bútorforgalmazó stúdióban is
dolgoztam, és ezek mellett elvégeztem a lakberendező mesterkurzust is. A mesterkurzuson
és a különböző cégeknél szerzett gyakorlati tapasztalatom is segített az egyéni pályán való elindulásomban. Négy éve visszaköltöztem szülővárosomba Szegedre, ahol szintén nagyon sok segítséget kaptam tapasztalt kollegáimtól, akikkel a mai napig egy-egy megbízáson együtt dolgozok. Jelenleg saját cégem van, amelyben, mint látványtervező, lakberendező, és reklámgrafikus dolgozom. Az eddigi megbízásaim során nagyobb arányban voltak közösségi terek, mint privát terek. Ennek azért is örülök, mert nagyobb szabadságot és kreativitási lehetőséget biztosít egy közösségi tér kialakítása, hiszen ott komplett koncepciót, programot és arculatot lehet és kell kialakítani.
Mi az amit nagyon szeretsz a munkádban?
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy szinte mindent szeretek a munkámban, úgyhogy inkább azt a pár kivételt szeretném leírni, amiket kevésbé. A céggel kapcsolatos ügyintézést és a megbízások adminisztrációs részét nem annyira kedvelem.
Egy gondolatot azért mégis kiemelnék, hogy sem az iskolás éveim, sem pedig szakmai
karrierem alakulása során nem „munkaként” éltem meg a hivatásomat. Hobbinak sem
mondanám, hiszen annál pedig jóval többet jelent nekem. Emiatt a pályám elején, ami gondot okozott nekem, hogy pénzt kérjek azért, amit egyébként is csinálok, csinálnék.
Mit köszönhetsz a lakberendezésnek?
Nagyon sok mindent köszönhetek a lakberendezésnek, a kérdésben szereplő felsorolásban, a házasságon kívül mindent. Itt egy felsorolásban foglalnám össze a válaszomat: barátságok, kollegák, jó hangulat, izgalmak, kreativitás, és amire már utaltam, amit a legfontosabbnak tartok, hogy azzal foglalkozhatok „munka” szinten, amit szeretek.
Nem mulaszthatjuk el, hogy megkérdezzük: Milyen volt Junioros hallgatónak lenni?
Szerettem a Juniorba járni, és úgy gondolom sokat tanultam az alapképzésen és a
mesterkurzuson is. Ami miatt sokszor kellett visszaemlékeznem a tanuló éveimre, hogy
évekkel később lehetőségem volt egy lakberendező tanfolyamot végigcsinálni, de nem, mint hallgató, hanem mint tanár. Nagy kihívás, de ugyanakkor élmény is volt a másik oldalon állni. Ami érdekes volt ebben a felállásban, hogy nem az a cél, hogy én teljesítsek, hanem hogy én hozzam ki másokból a maximumot, és érjem el azt, hogy szeressék és élvezzék azt, amit csinálnak.
Megmutatsz legalább egy részt az otthonodból?
Ebben a montázsban több részlet és hangulat együtt mutatja meg, hogy milyen világot teremtettem magunknak.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek