"Arra kell nevelnünk eszméletünket és szemléletünket, hogy a köznapiban, a környezőben,
a mindennaposban is látni tudjuk az egyszerit, a csodálatosat és a látomásszerűt.
Mert a csoda nem valamilyen égzengéses pillanat, mikor megnyílnak az egek,
kürtök recsegnek, ködök szállanak, sírok felnyílnak, s a zűrzavarban felhangzik Isten
szava: nem, a csoda legtöbbször egészen csendes. Átmegy egyik szobából a másikba,
s látsz valamit: egy ember arckifejezését; egy tárgy elhelyezését; s egyszerre feltárul
előtted e tárgy igazi értelme és viszonya a világhoz; egy ember hangját hallod, mint
soha azelőtt, s a közömbös szavakon túl megérted ez ember titkát; a csoda mindig
ennyi csak. Nem belevakulni a valóságba, a mindennaposba, látni azt, amit már oly
gyakran láttál: ez a képesség elhal a legtöbb emberben, mint ahogy a civilizált emberben
elsatnyul bizonyos érzékszervek működési készsége, például a szaglás. Lásd,
szimatold a csodát, ott, ahol éppen van. Mindig a közelben van. Legtöbbször oly közel,
annyira a kezed ügyében, hogy egy életen át eszedbe sem jut kinyújtani utána
kezed." (Márai Sándor)

képek: innen,

Szerző: Molnár J.

Szólj hozzá!

Címkék: márai fények

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.