A Junior Art Center Lakberendező Iskola idén ünnepel, hiszen 20 éve indult el az oktatás intézményünkben. Nagyon sok hallgató végzett nálunk és nagy örömünkre sokan gyakorolják is a szakmát. Érdekes határterületekre kalandoztak a médiától a kereskedelmen át az esküvői dekorációig. Keresztmetszetét adják ennek a szép és különleges szakmának, bebizonyítva, hogy milyen sokrétű és kreatív alkalmazási módjai vannak.

Megkerestünk – a teljesség igénye nélkül – néhány volt Junioros hallgatót, hogy meséljenek nekünk az eltelt évekről, szakmáról, hitvallásról, örömökről és nehézségekről. Mindenkinek ugyanazokat a kérdéseket tettük fel, mégis másként rajzolódnak ki a  portrék.

A szakmán kívüli emberek mindig érdeklődéssel kérdezik, hogy milyen egy lakberendező lakása, ami legtöbbször megválaszolatlan marad. Mi megkértük, hogy tegyenek kivételt velünk és mutassák meg otthonuk legalább egy kis szegletét.

SZENTGYÖRGYI ÁGOTA

Hogyan és honnan indultál?

Táncos előképzettségem volt, így elsősorban ebben dolgoztam, külföldön és itthon is. Mindig szerettem a költözést, a környezetváltozást, az ezzel járó dolgok jóleső izgatottsággal töltöttek el. És bárhol is laktam, állandóan kényszert éreztem, hogy a lakást átrendezzem, variáljam, kipróbáljak új dolgokat. így adta magát, hogy a táncot a lakberendezés váltsa fel. Persze ez nem ment egyik napról a másikra...

Hová jutottál?

A férjemmel dolgozom együtt. Vannak projektek, amit teljesen ő csinál, vagy teljesen én, attól függ, hogy melyikünk érzi testhezállóbbnak. De legtöbbször közösen tervezünk. Eddig magánlakások tervezésére kaptunk megbízásokat, de épp most tervezzük életünk első vendéglátó helyét, így ez most egy nagyon izgalmas, kihívásokkal teli időszak :-)

Mi az amit nagyon szeretsz a munkádban?

Ennek a munkának az a varázsa, hogy minden projekt más, nincs két egyforma eset, mindig lehetőség van új dolgokra, mindig lehet újat tanulni.

Mit köszönhetsz a lakberendezésnek?

A lakberendezés teljesen beleolvadt az életem minden területébe, ebből született barátság, házasság és ami egy kívülállónak hihetetlenül hangozhat, még a szüleimmel is közelebb kerültünk egymáshoz. Szóval nagyon sok mindent :-)))

Nem mulaszthatjuk el, hogy megkérdezzük: Milyen volt Junioros hallgatónak lenni?

Nagyon jó!!! És ezt most nem azért, mert Ti kérdezitek...Az iskola ideje alatt tapasztaltam meg igazán, először, milyen is az, ha folyamatosan kreatív tevékenységre ösztönöznek. Ez azért hatásos volt :-))) És nagyon jó tanárok tanítottak - a mi csoportunk különösen szerencsés volt, hogy a vezető tanár Geiger Dia volt. Tőle nagyon sokat kaptam.

Megmutatsz legalább egy részt az otthonodból?

A lakásomról évekkel ezelőtt a Széplakban  megjelent egy cikk, ezek közül a képek közül mutatok. És ahogy már említettem, mindig kényszert érzek az otthonom átrendezésére, így ez már megváltozott azóta, de erről sajnos nincsenek szép, profi képek.  

Szerző: Molnár J.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.