VEGYETEK LE EGY KÖNYVET A POLCOTOKRÓL, POROLJÁTOK LE ÉS OLVASSATOK!

Több héten át egy kis szombat-vasárnapi olvasgatásra hívlak benneteket egy-egy regény részletével. Ezúttal csak Balzac művek kerülnek terítékre.

BALZAC

ISTEN VELED...

(részlet)

„- Ház! Ház! - kiáltotta boldogan. Egy tengerész kiálthatta volna így: "Föld! Föld!"

Aztán frissen nekivágott a sűrű bozótnak, a gondolataiba mélyen elmerült ezredes gépiesen ment utána.

- Hacsak tojásrántottát, házikenyeret és egy széket kaphatnék itt, menten lemondanék arról, hogy Cassanig gyalogoljak pamlagért, szarvasgombáért és bordeaux-i borért.

Nagy lelkendezésének az volt az oka, hogy a bíró messziről megpillantotta egy ház falát, amelynek fehéres színe élesen kivált az erdei fák bütykös törzsének barna sűrűjéből.

- No lám! Úgy nézem, valami régi monostor épülete lesz ez - kezdte rá újból d'Albon márki, amint egy ódon, megfeketedett rácshoz ért, és a rácson át meglehetősen nagy parkkal körülvett, az egykori monostorok stílusában épült házat pillantott meg. - Ezek a gazfickó szerzetesek értettek ám ahhoz, hogy jól megválasszák maguknak a helyet!

A bíró így adott hangot csodálatának, amelyet a pillantása elé táruló poétikus remetelak képe váltott ki belőle. A ház annak a dombnak oldalán állott, amelynek tetején Nerville falu épült. Az erdő nagy, százados tölgyei körülfogták s elzárták a külvilágtól. Déli fekvésű volt az épület főrésze, amely hajdan a szerzetesek lakhelye lehetett. A park mintegy negyven holdon terült el. A házat pázsit vette körül, zöldjében tisztavizű csermelyek csobogtak, üde tavacskák csillogtak, s mi sem árulta el, hogy a természetet itt gondos tervezés szépítette. Itt-ott különböző fajtájú, szép lombkoronával ékes, sudár fák pompáztak. A művészien kiképzett grottákkal, a hatalmas teraszok leomlott lépcsőzetével, rozsdaette mellvédjeivel maga az elvadult remetei magány volt e kert. Az emberi kéz munkájának eredménye itt eggyé vált a természet legfestőibb alkotásaival. Az emberi szenvedélyek nyilván elcsitulnak e hatalmas fák tövében, melyek e remetelakot elzárják a világ zajától, s megvédik a nap hevétől.

"Micsoda összevisszaság!" - gondolta d'Albon márki, miután elgyönyörködött a tájban, amely a romok miatt szomorúnak, szinte átoksújtott földnek látszott. Valahogyan baljósnak rémlett ez az emberektől elhagyott hely. A borostyán kacskaringós indái mindenbe belekapaszkodtak, mindenre dúslombú leplet borítottak. A fákat, a padokat, a tetőzetet és kőlapokat romantikus színekbe takarta a barna, zöldes, sárgás és rőtszínű moha. A szúette ablakfákat megrongálta az idő, elkorhasztotta az eső; az erkélyek leomlottak, a teraszok málladoztak. Egyik-másik ablakzsalu már csak egyetlen sarokvason lógott. A hasadozott ajtókat könnyűszerrel benyomta volna bárki. A fagyöngy csillogó csokraival teleaggatott, elhanyagolt gyümölcsfák ágai hosszúra nőttek, de termést nem hoztak. A sétányokat magas fű verte fel. A pusztulás e jelei megragadó költészettel telítették a tájat, s álmokat ébresztettek a szemlélő lelkében. Költő hosszan időzne itt, hogy megcsodálja e csupa összhang zűrzavart, e szépséges enyészetet, s szíve megtelne mélabúval.

E pillanatban napsugarak villantak át a szétszakadozó felhőzeten, s ezerszínű fénykévével világították meg a félig elvadult tájat. Felragyogott a barna tető, csillogott a moha, a fák alatt különös árnyékok táncoltak a pázsiton, holt színek éledtek, igéző ellentétek versengtek, s a lombok élesen kirajzolódtak a fényben. A világosság hirtelen kihunyt. Az előbb még oly beszédes táj most elnémult, újra gyászos, vagy talán inkább lágy színekbe burkolózott, a mélabús őszi alkony színeibe.

- Íme, Csipkerózsika palotája - gondolkozott fennhangon a bíró, aki már csak földbirtokos szemmel nézte a házat. - Ugyan kié? Nagy szamár lehet a tulajdonosa, hogy nem lakja ezt a szép hajlékot.”

Szerző: Molnár J.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.