VEGYETEK LE EGY KÖNYVET A POLCOTOKRÓL, POROLJÁTOK LE ÉS OLVASSATOK!

Több héten át egy kis szombat-vasárnapi olvasgatásra hívlak benneteket egy-egy regény részletével. Ezúttal csak Balzac művek kerülnek terítékre.

Honoré de Balzac

A Nucingen-ház

(részletek)

„Lakásának, ahol jónéhány ebédet ettem végig, egy titokzatos öltözőszoba volt a vonzereje, egy gazdagon díszített, csupa kényelmes holmival teli helyiség, kandallóval, fürdőkáddal, rejtett lépcsőre nyíló kijárattal, párnázott ajtókkal, könnyű játékú zárakkal, tapintatos ajtósarkokkal, homályos üvegű ablakokkal, szenvtelen függönyökkel. Ha a szoba ezerszínű rendetlensége kielégíthette a legigényesebb akvarellfestőt is - s ennek így kellett lennie, ha minden egy elegáns, bohémes legényéletre vallott benne, az öltözőszoba maga volt a szentély, a szentek szentje: hófehér, makulátlan, rendezett, langy-meleg és... huzatmentes; a szőnyege épp arra való, hogy meztelen lábbal rebbenjenek rá egy szál ingben és riadtan zakatoló szívvel. Itt ismerszik meg, ebben a szobában, érti-e dolgát a fiú, életművész-e csakugyan! Mert itt néhány perc leforgása alatt vagy felsül vagy felmagasztosul az élet apró dolgaiban, amelyek rávilágítanak a jellemre. A már idézett márkiné, nem is ő: de Rochefide márkiné nagy dérrel-dúrral távozott ebből az öltözőszobából, és sohasem lépte át többé a küszöbét, pedig nem talált semmi impropert; volt Godefroid-nak ott egy kis szekrénye, telisded-teli...

- Ingekkel? - kottyant közbe Finot.

- Ugyan, eredj már, te vén Turcaret! (Már sose faragok belőle úriembert!) Dehogyis ingekkel: süteménnyel, gyümölccsel, malagai meg luneli borokkal telt csinos kis flaskákkal, bármikor felszolgálható ínyencfalatokkal, à la Louis XIV., egyszóval mindennel, amit csak a finnyás, jólnevelt gyomor, az amolyan nemesi gyomor megkívánhat.

….

Godefroid már két hónapja szemezgette a házasuló férfi apró örömeit. Ilyenkor az ember a tavasszal fészket rakó madarakhoz hasonlít, amint sürögnek-forognak, felszedik a szalmaszálat, elszállítják csőrükben és kibélelik vele tojásaik lakhelyét. Isaure jövendőbelije a Planche utcában bérelt egy ezertalléros házacskát, kényelmeset és rangosat, amolyan se-kicsi-se-nagyot. Minden reggel odahajtatott, hogy elnézze, amint a munkások dolgoznak és ellenőrizze a festést. Kényelmet vitt a lakásba - a kényelem Anglia egyetlen jó oldala -: gőzfűtést szereltetett fel, hogy egyenletes hőmérséklet uralkodjék a házban; gondosan megválogatta a bútorokat, hogy se túl pompásak, se túl elegánsak ne legyenek; a színek frissek voltak, de nem rikítók, minden ablakon belső és külső redőny; új ezüstneműt és kocsikat vásárolt. Berendeztette az istállót, a nyergesházat, a kocsiszíneket, ahol Toby-Joby-Paddy úgy fickándozott, ugrabugrált, mint egy elszabadult mormota, és szemlátomást boldoggá tette, hogy nők is lesznek majd a házban és lesz egy lady is! A megtelepedő férfinak ez a szenvedélye, aki faliórák közt válogat, szövetmintáktól kidagadó zsebbel állít be választottjához és megtanácskozza vele a hálószoba berendezését, szüntelen jön-megy, lót-fut, és a szerelem miatt jön-megy, lót-fut - ez a boldog láz ama dolgok közé tartozik, amelyek leginkább megörvendeztetik a becsületes szívet, s különösen a szállítók szívét.”

Szerző: Molnár J.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.