VEGYETEK LE EGY KÖNYVET A POLCOTOKRÓL, POROLJÁTOK LE ÉS OLVASSATOK!

Több héten át egy kis szombat-vasárnapi olvasgatásra hívlak benneteket egy-egy regény részletével. Ezúttal csak Balzac művek kerülnek terítékre.

Balzac

A MARANA-VÉR

(részlet)

„Montefiore minden baj nélkül elérkezett annak a fülkének a titkos ajtajához, ahova a leányt elhelyezték; ügyes rejtekhely volt a ház egyik sarkában, kiszélesítve a szeszélyes beugrók egyike által, amelyek elég gyakoriak olyan helyeken, ahol az emberek kénytelenek a háztelkek drágasága folytán házaikat szorosan összetapasztani. Ez a fülke kizárólag Juanáé volt, aki napközben ott tartózkodott mindig, távol minden szemtől. Mindeddig fogadott anyja mellett hált; de a padlásszobák kicsinysége, ahol az öreg házaspár meghúzta magát, nem engedte meg nekik, hogy magukkal vigyék védencüket. Így hát doña Lagounia a titkos ajtó őrizetére és kulcsára s a leghatásosabb vallásos érzületek védelmére bízta a fiatal lányt, mert ezek az érzületek babonás hitté váltak benne, és a maga természetes büszkesége, érzékeny szemérmessége oltalmába helyezte őt, amely tulajdonságok kivételes teremtéssé avatták a női nemben a fiatal Mancini lányt: a legmeghatóbb erényei voltak, s ugyanakkor a legrajongóbb lelkesedései; szükség is volt erre a szerénységre, ennek az egyhangú életnek a szent tisztaságára, hogy az megnyugtassa és lehűtse a Maranák szertelenül lángoló vérét, amely ott dobogott a szívében, s amelyet nevelő anyja a démon kísértéseinek nevezett. Az ajtó hasadékán át a padlóra vetődő vékony fénycsík megmutatta Montefiorénak, hogy hova kell mennie, kapirgált az ajtón, s Juana kinyitotta. Montefiore vadul dobogó szívvel lépett a szobába, s a világtól elzárt teremtés arcáról naiv kíváncsiságot, bizonyos őszinte csodálatot olvasott le, mindenekelőtt pedig azt, hogy egyáltalában nincs tudatában annak a veszélynek, amely fenyegeti. A kapitányt egy pillanatra megdöbbentette a szeme elé táruló kép magasztossága.

A falakon ibolyákkal telehintett szürke alapszínű kárpit; egy kis ébenfa-szekrény, egy antik tükör, egy hímzéssel letakart s ugyancsak ébenfából készült hatalmas, vén karosszék; majd egy csavaroslábú asztal; szép szőnyeg a padlón; az asztal mellett egy szék: ime minden. De az asztalon virágok és egy hímzett kézimunka; de a szoba mélyén egy keskeny kis ágy, amelyen Juana álmodozni szokott; az ágy fölött három kép; az ágy fejénél egy kereszt szenteltvíz-tartóval, egy arany betűkkel írt és bekeretezett imádság. A virágok könnyű illatot leheltek, a gyertyák enyhe fényt árasztottak; minden nyugalmas, tiszta és áldott volt.”

Szerző: Molnár J.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.