VEGYETEK LE EGY KÖNYVET A POLCOTOKRÓL, POROLJÁTOK LE ÉS OLVASSATOK!

Több héten át egy kis szombat-vasárnapi olvasgatásra hívlak benneteket egy-egy regény részletével.

Gárdonyi Géza

Ida regénye

(részletek)

„Ida már emlékezett. Elbeszélgettek Ida anyjáról, hogy milyen jó asszony volt.

- Csak mindig szomorú - mondta Mari.

- De hát mért volt szomorú az én édes jó anyám? Én nem emlékszem rá, hogy szomorú lett volna.

Mari behunyta a szemét, s felvonta a szemöldökét.

- Pedig hát igen szomorú vót annak az élete szegénynek, Isten nyugtassa.

- De hát mért volt szomorú?

- Hát... hát... Még a konyha is ott... Annál szomorúbb konyhát nem láttam életemben - s a fejét csóválta -, itt is olyan szomorú-e a konyha?

- Hát... csendes.

- De nemcsak apácák főznek?

- Nem. Vannak másféle cselédeink is. Hát maga a konyhán is dolgozott otthon?

- Dolgoztam én, lelkem, mindent, kisasszonykám. Ma is ott vónék tán, de hát az úr miatt...

Pillogott. Félbehagyta a szót. Megint csak az emlékezésekre tértek át, hogyhát emlékszik-e Iduska arra... meg arra?...

Ida bizony nemigen emlékezett. A házuk is már csak úgy képlett előtte, mint valami régi álom. Tágas, nagy ház. Ők az emeleten laktak. Az egyik szobában rézágy, fehér márványmosdó és egy nagy tükör, amelyben lábig látszik az előtte álló. De különösen a sublót maradt az eszében. Testes körtefa sublót. A tetején üveg alatt nagy, szép régi óra: alabástrom oszlopai között fehér szakállú csuklyásbarát áll, arasznyi nagyságú, fogja az aranyfonálból font kötelet. Minden óraverésben harangoz. Olyankor az óra számlapja fölött Mária gyönyörű képe jelenik meg, a kisded Jézus a karján. A barát buzgó hajladozással harangozza az ávét.

Egy zongorára is emlékezett, noha ő akkoriban csak bújócska játszásra való bútornak gondolta. A hosszan lelógó, zöld plüssterítő rajta alkalmatosan takarta a búvóhelyet. Micsoda ünnep volt, mikor Bodokyné ott ült náluk, és a Pista fiú is vele. A két mama csevegett, ők meg ketten ott elevenkedtek a zongora körül. Egyszer más asszony is jött velük, s egy leánykát hozott magával. Akkor még vidámabban játszottak. Elváláskor az asszonyok megcsókolták egymást, s a leányka is Idát. Ida akkor Pistát is. Az asszonyok nevették:

- No lám! Kap a legényen.

Ida igen elvörösödött. Mindig szégyenkezett, ha azt mondták, nem illik.

……..

Ida csak azután lépett beljebb a lakásba. Ott már tudta a járást. Első szoba az ebédlő. Nagy asztal, sok szék. Hideg a szobában. Mégis furcsa, hogy kisebb a szoba, mint volt! Csak épp hogy körültekintett benne. Abban az egy tekintetében látta jobbra a nyílt szalonajtón át a zongorát is. A régi-e vagy másik? Abban a percben nem gondolt reá, csak a boldogságnak egy hullámát érezte. Az ebédlő különben nehéz borszagtól kellemetlen.

Balra sietett, az anyja szobájába. S mintha templomajtónak a kilincsére tenné a kezét, olyan áhítat nyomult a szívére. A gazdasszony nyiladozó szemmel követte, mintha éjféli szellemet kísérne. Gyújtogatta mögötte az ebédlő ajtajában a villanyt, s az anyai szobában is.

Az ismerős két rézágy ott csillogott a falnál, s az ágy fölött a nagy Mária-kép. De a szoba színe a régi sárga helyett bordószín. Székek, szekrények mások. Az álló óra: a harangozó barát szintén eltűnt. A nagy állótükör helyett az egyik szekrény ajtaja a tükör. Az ágyakon is a régi, zöld plüsstakaró helyett bordószín. De csupa jó illat a szoba, noha az is hideg. Csakhamar meg is látta, honnan erednek a jóféle szagok: a fehérlő márványmosdón mindenféle cifra üvegecske és porcelán tégelyek. Nem emlékezett rá, hogy az anyja annyiféle illatszerrel mosdott.

Mégis hát a maga fészkében érezte magát. Az a belső ágy volt az övé, a kályha felől való. Abban hált ő mindig az édesanyjával.

……

Visszatért, és sorra járta a szobákat.

Az ebédlőből jobbra szalon nyílt. Emlékezett rá, hogy szép virágos plüssből való dívány állt abban, és a székek is olyanok: fahéj-szín plüss, s rajtuk világosabb színben labdarózsa-rajzok. Hát biz ott zöldre változott a berendezés. A szekrényen álló óra is új, aranyozott, és két virágtartó virág nélkül. A falon egy svájci kép és egy alföldi kép, amely szélmalmot ábrázol. Hát a képek a régiek. Az ülőbútorok moha-szín zöldek. A zongorán csak úgy állton egy sor hangot kanyarított fel. A régi zongorájuk-e? Vagy másik? Tűnődött egy percre.

- Nem a legjobb fajta - gondolta egyben -, de nem is rossz hangszer.

A következő szoba egyablakos irodaféle. Amerikai íróasztal benne. Sárga bőrkarosszék az íróasztal mellett, és zöldre festett levélprés. Oldalt terebélyes bőrdívány, szintén sárga. A falon tépegetős naptár. A sarokban Wertheimszekrény. Másik ajtaja a szobának kettős, a lépcsőre nyílik. A külső ajtó vasból való.

Visszatért az ebédlőbe, s az udvari folyosónak került, hogy a vendégszobákat is megnézze. Az udvar éppúgy tele van hordóval, mint gyermekkorában. Két sáros csizmájú ember mossa, rázogatja a kútnál a hordókat. Az udvaron túl lécsorral határolt kertecske. Lombtalan fák mindenfelé a nyirkos hidegben.

Az első vendégszoba ajtaja nyitva volt. A már ismeretes mosdó-parfümök illata áramlott ki rajta. Egy tekintetre látta, hogy két faágy áll benne, egymás végtében. Tovább azonban nem szemlélődhetett: a szeme a falon virító nagy képre dermedt: fél könyéken heverő, meztelen nő majdnem életnyi nagyságban. Ida megbotránkozva nézett. Képtárakban ő sose járt. A meztelen nő az urbinói Vénusznak volt legyektől szeplős, olajnyomatú másolata.

- Ocsmányság! - mormogta Ida - hogy tűrheti apám? - A szobában tapétaajtót is látott. Benyit hát: fehérzománcos fürdőkád, s forraló rézkályha, avas szappanszag. Nem emlékezett rá, hogy fürdőszobájuk is volt. Mindjárt be is csukta az ajtót, s megfürdött, csak úgy libamódra, hideg vízben - persze nem hosszasan.

Aztán a másik vendégszobát nézte meg. Az is egyágyas, vörösterítős, csizmahúzó is benne. De a falakon megint meztelen nő, Tiziánnak a másik Vénusza, a madridi.

- Förtelem! - háborgott Ida - hogy kerülhettek ide ezek a képek?

A harmadik vendégszoba már nem érdekelte!”

Kép: innen

Szerző: Molnár J.

Szólj hozzá!

Címkék: géza gárdonyi ida regénye enteriőrök világirodalmi

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.