„Itt születtem, ezen a vidéken - felelte a vezető, és ahogy ezt kimondta, már ott is álltak Cedric háza előtt. Szabálytalan alakú, alacsony épület volt ez, amely több udvart zárt magába, és nagy területet foglalt el. A ház terjedelme arra vallott, hogy gazdája vagyonos ember, bár otthona egyébként cseppet sem hasonlított azokhoz a magas, tornyos, bástyákkal megerősített épületekhez, amelyekben a normann főnemesek fészkeltek. Ezeknek az épületeknek a stílusa elterjedt egész Angliában, és jellegzetessé vált.

Ám Rotherwood sem maradt teljesen védtelenül. Abban a zavaros korszakban az erődítés hiánya azzal a kockázattal járt, hogy a házat éjszaka felgyújtják és kirabolják. Ezért az egész épületet mély árok vette körül, melybe bevezették a közeli folyó vizét. Az árok külső és belső partján kettős palánk húzódott, amelyet a szomszédos erdőből vágott, kihegyezett végű karókból építettek. A külső palánk nyugati oldalán kaput vágtak, ahonnan felvonóhídon át lehetett a belső kerítés kapujához jutni. Mindkét kaput a palánk óvatos előrelátással épített kiszögellései védelmezték. Innen szükség esetén íjászok és parittyások oldalba kaphatták a támadókat.

…..

 

A nagy teremben minden készen állt szász Cedric estebédjének felszolgálására. A terem méretei aránytalanok voltak - magassága nem volt elegendő óriási hosszúságához és szélességéhez képest. Közepén hosszú tölgyfa asztal állt, amelyet az erdőben kivágott, nyersen megmunkált fatörzsekből róttak össze; keveset törődtek azzal, hogy simára csiszolják. A mennyezet mestergerendából és kisebb gerendákból állt; a termet csupán ez az ácsolat és fölötte a zsúpfedél választotta el az égtől. A terem mindkét végébe hatalmas tűzhelyeket raktak, de a kémények olyan kezdetlegesek voltak, hogy legalább annyi füst hatolt a terembe, mint amennyi a kéményeken át megfelelő utat talált kifelé. Az állandó pára, amely így keletkezett, átitatta az alacsony terem minden gerendáját, fekete koromréteg is rakódott rájuk. A falakon a harc és a vadászat eszközei függtek. Minden sarokból szárnyas ajtók nyíltak a tágas épület egyéb részeibe.

A kastély többi szobáját is a szász korszak nyers egyszerűsége jellemezte: Cedric azzal büszkélkedett, hogy ennek az egyszerűségnek a megóvására törekszik. A padló mészkővel kevert földből készült, amelyet keményre döngöltek - ilyen padolatot látni ma is csűrökben és hombárokban.

A nagy terem hosszának körülbelül negyedrészében a padló egy lépcsőfokkal magasabb volt; ezt az emelvényt a család tekintélyesebb tagjainak és az előkelőbb látogatóknak tartották fenn. Dús bíborterítővel borított asztalt állítottak fel keresztbe az emelvényre; ennek az asztalnak a közepéhez csatlakozott egy hosszabb és alacsonyabb asztal, amely elnyúlt a terem végéig - itt étkeztek a szolgák és a ház alsóbbrendű népe. Az egész egy nagy T betűhöz hasonlított. Oxford és Cambridge ódon kollégiumaiban még ma is látni ilyen régi ebédlőasztalokat, amelyeknek elrendezése hasonló elveket követ. Az emelvényen tölgyfából faragott nehéz padok és székek álltak. A székek és a magasabb asztal felett posztóból készült mennyezetet feszítettek ki, amely bizonyos mértékben megvédte a díszhelyen ülőket az időjárás viszontagságaitól, különösen az esőtől, hiszen a rosszul illeszkedő tetőlécek közt egyes helyeken beszivárgott a víz.

A csarnok felső végének oldalait, ameddig az emelvény terjedt, faliszőnyegek borították. Ezeket - éppen úgy, mint a padlót takaró nagy szőnyeget - élénk színű, sőt rikító ábrák díszítették: primitív hímzési kísérletek. Az alacsonyabb asztal fölött nem volt baldachin; itt a durván vakolt fal is csupasz volt, a földes padlót sem takarta szőnyeg. Az asztalon nem volt terítő, és a székeket nagy, durva lócák helyettesítették.

A felső asztal közepén két szék kiemelkedett a többi közül. Ez volt a ház urának és úrnőjének a helye. Ők voltak a vendéglátó házigazdák, és ezt fejezte ki szász dísznevük is, mely "kenyérosztót" jelentett.

A két szék mindegyikéhez egy-egy furcsán faragott és elefántcsonttal kirakott zsámoly tartozott; ez a megkülönböztetett tisztelet jele volt. A két trónszerű szék egyikén ült Cedric, a szász, aki rangját tekintve thane volt, normann elnevezés szerint pedig franklin, vagyis szabad birtokos.”

 

Kép: innen