Javában tart a befőzés, spájzolás időszaka. Ilyenkor mindig eszembe jut a következő történet.

Egy kedves ismerősöm olyan férjet választott magának, akinek a baráti és családi körében a jó feleség mércéje a polcokon sorakozó befőttek és savanyúságok száma és az éléskamra szépsége volt. A fiatalasszony egy-két sikertelen próbálkozás után feladta a küzdelmet és éveken át tűrte a megvető pillantásokat, amikor benéztek a spájzba és üresen találták. A férj is állandóan kritizálta kedvesét, ezért úgy döntött, hogy bármi áron, de jó háziasszony és feleség lesz.

Beült az autójába és elutazott az egyik vidéki nagy konzervgyárunk kereskedésébe és „bespájzolt”. Otthon a fürdőkádba vizet engedett és belerakta az összes üveget. Amikor leáztak a címkék, akkor mindegyikre kis kalapocskát rakott kockás karton anyagból, masnit kötött rá, felcímkézte majd katonás rendben a polcokra sorakoztatta őket.

A siker teljes volt! Abban az évben mindenki megelégedéssel nézte a gyönyörű, egyforma barackokat, uborkákat, lekvárokat….

Azt talán mindannyian elmondhatjuk, hogy befőttel vagy befőtt nélkül, de mindenképpen szeretjük a szép spájzot, hiszen ezek is teljes jogú részei otthonunknak.

 Képek: innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen

Szerző: Molnár J.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.