novel-culture: enteriőrök a világirodalomban
2011.02.28. 13:31
Jane Austen
Értelem és érzelem
(részlet)
„Útjuk első szakaszát mélabús hangulatban tették meg, s így óhatatlanul fárasztó volt és kellemetlen. Ám ahogy céljukhoz közeledtek, levertségükön úrrá lett az érdeklődés a vidék iránt, amely ezentúl lakóhelyük lesz, és amikor elébük tárult a Barton-völgy, hangulatuk felderült. Szemnek tetsző, zöldellő táj volt; csupa erdő-mező. Vagy egy mérföldnyit kanyarogtak, azután elértek végre a házhoz. Kicsiny, zöld kert húzódott csak előtte; s takaros kis léckapu bocsátotta be őket.
A Barton-villa kicsiny, de jól megépített, kényelmes ház volt; kunyhónak aligha mondható, mert a ház szabályos volt, a tető cserepes, a zsalu nem volt zöldre festve, s a falat sem futotta be repkény. Egy keskeny folyosó a házon át egyenesen a kertbe vezetett. A folyosó két oldalán egy-egy nappali szoba volt, vagy tizenhat négyzetlábnyi; mögöttük a mellékhelyiségek meg a lépcső. Négy hálószoba és padlásszoba tartozott még a házhoz. Nem volt túlságosan régi épület, és jó karban tartották. Norlandhoz mérve ugyancsak kicsiny és szegényes - ám a könny, mit belépésükkor szemükbe csalt az emlékezés, felszáradt csakhamar. A hölgyek szívét felderítette szolgáik öröme érkezésükkor, s ki-ki a másik kedvéért igyekezett boldogságot mímelni. Szeptember elején jártak még; kellemes volt az időjárás, s hogy a házat derült időben pillantották meg, kedvező képet alkothattak róla, s ez ugyancsak öregbítette jó véleményüket.
A ház fekvése igen előnyös volt. Nyomban mögötte s kétoldalt is, nem nagy távolságban, magasabb dombok húzódtak; némelyikük csupa lankás rét, a többi szántóföld meg erdő. Barton faluja jórészt e dombok egyikére települt, s kellemes látványt nyújtott a villa ablakán kitekintő szemnek. Előre még tágabb kilátás nyílt; magában foglalta az egész völgyet, s még azon túl is a vidéket. A villát környező dombok arrafelé véget vetettek a völgynek; de más néven s más irányban két ágban folytatódott a völgy megint a két le meredekebb domb között.
Mrs. Dashwoodnak megelégedésére szolgált a ház nagysága és berendezése is; megszokott életviteléhez ugyan még sok kiegészítést ítélt nélkülözhetetlennek, de ő szívesen újított, jobbított, s ez alkalommal kellő készpénzzel rendelkezett, hogy megszerezze mindazt, ami választékosabbá teheti új otthonukat.
- Maga a ház, ez nem kétséges, kicsiny a családunknak - mondotta Mrs. Dashwood -, de egyelőre igyekszünk megfelelően elhelyezkedni, mivel az évnek ebben a szakában már késő hozzákezdeni az átalakításhoz. Tavasszal, talán, ha bővében leszek a pénznek - mint ahogy úgy lesz, azt hiszem -, gondolkodhatunk az átépítésen. Ez a két szalon kicsiny; gyakran akarok házamban társaságot fogadni; arra gondolok tehát, hogy az egyiket egybe nyittatom a folyosóval, meg talán a másikból is hozzávétetek valamennyit, s így ami megmarad, az lesz a bejárat; ha ehhez hozzáépíttetünk még egy szalont, odafent pedig még egy hálószobát s egy padlásszobát, márpedig ezt könnyen megtehetjük, igazán kényelmes házikónk lesz. Bárcsak a lépcső szemrevalóbb volna! De hát mindent nem várhatunk el; noha, azt hiszem, kiszélesíteni nem is volna nehéz. Majd meglátom, hogyan állok tavasszal, s ahhoz igazítjuk az átalakítást.
Addig is, míg mindezen átalakítást végrehajthatja ötszáz font évi jövedelme megtakarított részéből egy olyan asszony, aki nem takarékoskodott soha, bölcsen beérték a házzal úgy, ahogyan volt; ki-ki buzgón rendezkedett ízlése szerint, s kirakosgatva maguk körül könyveiket s egyéb holmijukat, igyekeztek otthont teremteni. Marianne zongoráját kicsomagolták és megfelelően elhelyezték; Elinor rajzai a nappali szoba falára kerültek. „
képek: innen
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek