A Junior Art Center Lakberendező Iskola idén ünnepel, hiszen 20 éve indult el az oktatás intézményünkben. Nagyon sok hallgató végzett nálunk és nagy örömünkre sokan gyakorolják is a szakmát. Érdekes határterületekre kalandoztak a médiától a kereskedelmen át az esküvői dekorációig. Keresztmetszetét adják ennek a szép és különleges szakmának, bebizonyítva, hogy milyen sokrétű és kreatív alkalmazási módjai vannak.

Megkerestünk – a teljesség igénye nélkül – néhány volt Junioros hallgatót, hogy meséljenek nekünk az eltelt évekről, szakmáról, hitvallásról, örömökről és nehézségekről. Mindenkinek ugyanazokat a kérdéseket tettük fel, mégis másként rajzolódnak ki a  portrék.

A szakmán kívüli emberek mindig érdeklődéssel kérdezik, hogy milyen egy lakberendező lakása, ami legtöbbször megválaszolatlan marad. Mi megkértük, hogy tegyenek kivételt velünk és mutassák meg otthonuk legalább egy kis szegletét.

PÁLMAI ATTILA

Hogyan és honnan indultál?

Képző és iparművészeti iskolát végeztem, szobrász szakon. Az iskolás évek után díszítőszobrászként és épületrestaurátorként dolgoztam. Itt kerültem kapcsolatba tervezőkkel. Kézenfekvő volt, hogy ebben az irányban érdemes a tudásomat bővíteni.

Hová jutottál?

Saját vállalkozásom van, ami eleinte összefogni kívánta a kézműves szakmák legjobbjait, egyfajta alkotó műhelyt teremtve számukra. Ez az üzleti modell azonban a piac igényeinek változása miatt lassanként elhalt. Mára már leginkább a belsőépítészeti tervezés és generál kivitelezés a tevékenység gerince.

Mi az amit nagyon szeretsz a munkádban?

Hihetetlen teremtő erő van ebben a munkában. Még mindig megdöbbent az a varázslat, mikor a papírra húzott vonalak falakká, mennyezeti síkokká, vagy éppen új helyiséggé manifesztálódnak. Ez ugyanakkor óvatosságra is int, nem lehet akármit felelőtlenül lerajzolni, mert a szakemberek képesek és megvalósítják…

Mit köszönhetsz a lakberendezésnek?

Sok érdekes emberrel állok munkakapcsolatban, ami lefedi a társadalom szinte a teljes metszetét. Kevés szakma gyakorlása során lehet szerintem ilyen színes ismeretségi kört kialakítani.

Nem mulaszthatjuk el, hogy megkérdezzük: Milyen volt Junioros hallgatónak lenni?

Nagyon élveztem azokat az időket.

Megmutatsz legalább egy részt az otthonodból?

„A cipész cipője mindig lyukas”, tartja a mondás. A lakberendezőre ez talán oly módon lehet igaz, hogy ő sohasem elégedett a térrel, ami körülveszi, így mindig változtat rajta az éppen aktuális elmebajának megfelelően. Ha ezt csak részletekre szorítkozva teszi, akkor könnyen értelmezhetetlen egységgé összeálló házban találja magát. Az én otthonom is ilyen. Nem egy kész koncepció, sokkal inkább egy alkotóműhely, ahol folyton változásban vannak a dolgok.

A képen a dédnagymamám varrógépe van, a helyiség színei pedig a "Sekély sírhant" című általam kedvelt film inspirációja által készültek. Azóta persze már mást kedvelnék ott, de nem volt még elég lelkierőm az átalakításhoz... :-)

i-deco manufaktúra
Tel.: +3620/41 14 009
Mobil: +3620/95 19 275
Mail: attila.palmai@i-deco.hu
Web: www.i-deco.hu

Szerző: Molnár J.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.