Névjegyek - Varga Judit
2012.03.01. 08:13
A Junior Art Center Lakberendező Iskola idén ünnepel, hiszen 20 éve indult el az oktatás intézményünkben. Nagyon sok hallgató végzett nálunk és nagy örömünkre sokan gyakorolják is a szakmát. Érdekes határterületekre kalandoztak a médiától a kereskedelmen át az esküvői dekorációig. Keresztmetszetét adják ennek a szép és különleges szakmának, bebizonyítva, hogy milyen sokrétű és kreatív alkalmazási módjai vannak.
Megkerestünk – a teljesség igénye nélkül – néhány volt Junioros hallgatót, hogy meséljenek nekünk az eltelt évekről, szakmáról, hitvallásról, örömökről és nehézségekről. Mindenkinek ugyanazokat a kérdéseket tettük fel, mégis másként rajzolódnak ki a portrék.
A szakmán kívüli emberek mindig érdeklődéssel kérdezik, hogy milyen egy lakberendező lakása, ami legtöbbször megválaszolatlan marad. Mi megkértük, hogy tegyenek kivételt velünk és mutassák meg otthonuk legalább egy kis szegletét.
VARGA JUDIT
Hogyan és honnan indultál?
Pályafutásom kezdete egészen kiskoromig gyökerezik. 4 évesen már vonzott minden olyan dolog, amiben barkácsolni, fúrni-faragni lehetett. Remek lehetőség volt ennek kibontakoztatására a romosból újjá épülő családi házunk, ahol téglát hordtam, festegettem, kavicsból mozaikot raktam ki a kocsibejárón… Apukám megtanított szerszámokkal bánni, 12 évesen már dekopír fűrésszel vágtam ki a szobámba az általam elképzelt polcokat. Anyukám az alapvető női munkákon kívül elég korán megtanított géppel is varrni, és ezzel a kis tudáscsomaggal a kezemben engedték, hogy teljesen egyedeül alakítsam a környezetem, rendezzem be és dekoráljam ki a szobámat.
Az évek során kezdett körvonalazódni az irány az építészmérnöki pálya felé. Végül úgy alakult, hogy a felvételin nem sikerült megugranom a lécet, így az építészmérnöki kar helyett a villamosmérnöki karon kötöttem ki. Izgalmasnak találtam olyasvalamit tanulni, ami férfias tudomány, és mivel simán vettem az akadályokat meg sem fordult a fejemben, hogy talán nem itt van a helyem és újból meg kellene próbálkozni az építész karral. Viszon sosem éreztem azt, hogy egyszer majd áramkörök tervezéséből fogok megélni, ebben fogok kiteljesedni. Az élet mostanra igazolta ezt.
A diplomát követően fél év mérnöki munka után, egyik napról a másikra felmondtam és megpályáztam egy dekoratőri állást az egyik hazai vezető kreatív hobby boltban. Összeszedtem minden addigi munkámat, összeállítottam egy portfóliót és szakmai végzettség nélkül felvételt nyertem. A precíz, mérnöki látásmód és a kreatív készségek látványos összefonódásából rövid idő alatt a a dekoratőr csapat vezetője lettem. Egyre több felkérést kaptam televíziókban való dekorációs tippek bemutatásához és a nyomtatott médiában is egyre sűrűbben tűnt fel a nevem, dekoratőrként, stylistként. Ekkor határoztam el, hogy mindenképpen el szeretnék végezni egy lakberendezői képzést, ekkor iratkoztam be a Junior Artba, ahol megszereztem azt a szakmai tudást, amit önmagában a kreatív készség nem ad meg. Ebben az időszakban a Magyar Televízióban lakásdekorációs műsorom is volt (Tesz-vesz páros), melyet Gaskó Balázzsal együtt vezettem. Bár ezt a műsort már nem sugározzák, azóta is rendszeresen kérnek fel interjúkra lakásszépítő, ünnepi dekorációs ötletek kapcsán.
Hová jutottál?
Az iskola elvégzése után saját cégemben kezdtem el dolgozni. A lakberendező szakmát a dekoratőri munkával kiegészítve aktívan tevékenykedem, lakberendezek és van egy saját diy rovatom az A Mi Otthonunk magazinban. Van egy blogom, ahol az általam megálmodott berendezési tárgyak, dekorációk megvalósítását mutatom be „csináld magad” szellemben, így diy bloggerként is működök.
Mi az amit nagyon szeretsz a munkádban?
A leglényegesebb dolog - és talán ezért is ez az én utam - mert szárnyalni tudok benne. Emberekkel, tárgyakkal, terekkel kerülök kapcsolatba, a képzeletem és a kétkezi munkám is érvényesülhet.
Mit köszönhetsz a lakberendezésnek?
A lakberendezés az életem szerves része. Áthatja a mindennapjaim, nem csak mások otthonának szépítése miatt, hanem a saját lakásom megújulását is tekintve, hisz ez az életterem a „gyakorlóterepem” is egyben. Időről időre kipróbálok benne új elképzeléseket és nem félek stílusok között sem váltani. Ez a fajta megújulás a léleknek is frissülést hoz.
Nem mulaszthatjuk el, hogy megkérdezzük: Milyen volt Junioros hallgatónak lenni?
Szerintem nincs olyan diák, aki ne szeretett volna Junioros hallgató lenni :) Nekem nagyon sokat jelentett, hogy a tananyagot és a szakmai tudást szakképzett tanárok adták át, a közvetlen, barátságos, hangulat pedig már csak hab a tortán.
Megmutatsz legalább egy részt az otthonodból?
Igen! A festett fal a legújabb kedvenc otthon, természetesen saját készítésű :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek