VEGYETEK LE EGY KÖNYVET A POLCOTOKRÓL, POROLJÁTOK LE ÉS OLVASSATOK!

Négy héten át egy kis karácsony előtti olvasgatásra hívlak benneteket egy regény részleteivel.

Emile Zola

Hölgyek öröme

(részletek)

"Mouret már hat órakor a helyén volt, utolsó parancsait osztogatva. Középen, a díszkapu tengelyében, széles terem nyílt, főfaltól főfalig; jobbra-balra tőle két szűkebb folyosó, a Monsigny és a Michodière terem. Az udvarokat beüvegezték és átalakították; a földszintről vaslépcsők vittek föl, s a két emeleten vashidak vezettek át, egyik oldalról a másikra. Az építész véletlenül értelmes ember volt, fiatal, rajongója az új időknek; a követ csak az alagsorok és sarokpillérek építésére használta, de különben az egész épület vázát vasból állította fel, s a gerendák és födémek terhét vasoszlopok viselték. Csupán a padlók dongaboltozatai s a belső válaszfalak készültek téglából. Mindenhol teret nyertek, a levegő és a fény szabadon áradt be, a közönség kényelmesen járhatott-kelhetett a hosszú karú tartóoszlopok merész ívei alatt. A modern kereskedelem székesegyháza volt ez, szilárd és könnyed, a vásárlók népének befogadására. Lenn, a nagyteremben, a kapunál levő maradékárukon kívül a nyakkendő-, a kesztyű- és a selyemosztály volt elhelyezve; a Monsigny termet a fehérnemű- és olcsó pamutáruosztály foglalta el, a Michodière termet pedig a rövidáru-, a kötszövöttáru-, a posztó-, és gyapjúosztály. Az első emeleten volt a konfekció-, a finomfehérnemű-, a sál-, a csipke-, és más, új osztályok; a második emeletre helyezték az ágyneműt, szőnyeget, bútorszövetet, szóval a sok helyet foglaló és nehezen kezelhető árukat. Az osztályok száma e pillanatban harminckilenc, az alkalmazottaké ezernyolcszáz volt, köztük kétszáz nő. Egész sokadalom nyüzsgött itt, a magas érctemplomhajók hangos elevenségében.

Mouret egyetlen szenvedélye az volt, hogy meghódítsa a nőt. Őt akarta királynőnek a házában, s felépítette neki ezt a templomot, hogy ott hatalmában tartsa. Haditerve csupán ennyi volt: udvarias figyelmességgel elkábítja, vágyaiból üzletet csinál, szenvedélyeiből hasznot húz. Ezért éjjel-nappal újabb meg újabb meglepetéseken törte a fejét. Máris fölszereltetett két bársonypárnás felvonót, hogy a kényes hölgyeket megkímélje a lépcsőmászás fáradalmaitól. Aztán étkezőt nyitott, ahol ingyen adtak szörpöt és kétszersültet, majd meg olvasó-szalont, egy pazar fényűzéssel berendezett óriási termet, ahol még képkiállításokkal is megpróbálkozott. De legeredetibb gondolata az volt, hogy a nem kacér nőben meghódítsa gyermekén keresztül az anyát; minden lehetőséget kihasznált, minden érzelemre spekulált, külön gyermekosztályokat állított fel, és útjukban megállította a mamákat, hogy képeket és léggömböket ajándékozzon a kicsikéknek. Lángeszű ötlet volt ez a léggömb-ajándék, amit minden vásárló asszony megkapott; a vékony gumiból való, piros gömbökre nagybetűkkel rá volt írva az áruház neve, s ahogy a spárga végén úsztak a levegőben, mozgó reklámot sétáltattak az utcák során!

Legfőbb erőssége a hírverés volt. Mouret a végén már évi háromszázezer frankot költött árjegyzékekre, újsághirdetésekre és plakátokra. A nyári újdonságok vására alkalmából kétszázezer árjegyzéket küldött szét, ebből ötvenezret külföldre, mindenféle nyelvre lefordítva. Most már képekkel díszítette őket, sőt, beragasztott mintákat is mellékelt hozzájuk. A kirakatok kiáradtak, a "Hölgyek Öröme" felhívta magára az emberek figyelmét, elárasztotta a falakat, az újságokat, ellepte még a színházak függönyeit is. Mouret azt hangoztatta, hogy az asszony nem bír ellenállni a reklámnak, akarva, nem akarva megy a csinnadratta után. De állított még ennél leleményesebb csapdákat is az asszonyoknak; nagy moralista módjára elemezte lelküket. Fölfedezte, hogy nem tudnak ellenállni az olcsóságnak, fölöslegesen is vásárolnak, ha azt hiszik, hogy előnyös üzletet kötnek; erre a megfigyelésére alapította az árleszállítások rendszerét, egyre olcsóbban adta a nyakán maradt árukat; inkább eladta veszteséggel is, híven ahhoz az elvéhez, hogy az árukészletet minél gyorsabban fel kell frissíteni. Aztán még mélyebben behatolt az asszonyi szívbe, kitalálta a "visszaadást", a jezsuita hódító módszer remekét. "Csak tessék elvinni, nagyságos asszony; majd visszavesszük." És az asszony, ha még ellenállt, ebben utolsó mentséget talált, megvolt a lehetősége, hogy jóvátegye a bolondságát: elvitte az árut, s a lelkiismerete nyugodt volt. A visszaadás és az árleszállítás ezzel polgárjogot nyert a modern kereskedelem hagyományos gyakorlatában.

De amiben Mouret versenytárs nélkül álló mesternek bizonyult, az a helyiségek belső berendezése volt. Törvényül szabta, hogy a "Hölgyek Öröme" egyetlen zugának sem szabad elhagyatottnak maradnia; mindenütt zajt, tömeget, életet kívánt; mert az élet - mondogatta - magához vonzza az életet, szaporodik, nyüzsög. Ezt a törvényt minden lehető módon alkalmazta. Először is hadd tülekedjenek már a bejutásért, hadd higgye az utca népe, hogy felkelés tört ki; ezt a tülekedést úgy érte el, a kapuba helyezte a maradékárut, a rekeszes szekrények s a kosarak dugig voltak olcsó holmival, a szegényebb nép odacsődült, elállta a bejáratot, s úgy látszott, mintha az áruházba be se férne több ember, holott gyakran félig se volt. Aztán a termekben itt is, ott is ügyesen elrejtette a kisebb forgalmú osztályokat, például a sálosztályt nyáron, a kartonosztályt télen; eleven osztályokkal vette körül, és zsivajba merítette őket. Csak neki juthatott eszébe az is, hogy a második emeletre tegye a ritkábban látogatott szőnyeg- és bútorosztályt, mely élettelen, hideg hézagokat hagyott volna a földszinten. Ha módját ejtheti, átvezette volna az egész utcát a házán.

E pillanatban Mouret éppen az ihletett állapot kínjában gyötrődött. Szombat este, mikor utolsó pillantást vetett a hétfői nagy vásár előkészületeire, melyek már egy hónapja folytak, hirtelen rájött, hogy milyen képtelenül ostoba az osztályoknak eddig szokásos elhelyezése. Pedig tökéletesen ésszerű elosztás volt ez: egyik oldalon a szövetfélék, másikon a készáruk - értelmes rend, mely azt a célt szolgálta, hogy a vevők maguktól tájékozódjanak. Valamikor ő maga találta ki ezt a rendet, Hédouinné szűk boltjának zűrzavarában; és íme, most, hogy alkalmaznia kell, meginog. Váratlanul felkiáltott, hogy "ezt mind szét kell dobni"! Negyvennyolc órájuk volt még, s ezalatt át kellett költöztetni az árukészletek jó részét. A megriadt, meghajszolt személyzet kénytelen volt ezzel tölteni két éjszakát s az egész vasárnapot, irtózatos fejetlenségben. Hétfőn reggel, egy órával a megnyitás előtt, még sok áru nem volt a helyén. A főnök nyilván megbolondult, senki sem értette a dolgot, általános volt az elképedés."

Szerző: Molnár J.

Szólj hozzá!

Címkék: hölgyek öröme zola emile

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.