VEGYETEK LE EGY KÖNYVET A POLCOTOKRÓL, POROLJÁTOK LE ÉS OLVASSATOK!

Négy héten át egy kis karácsony előtti olvasgatásra hívlak benneteket egy regény részleteivel.

Emile Zola

Hölgyek öröme

(részletek)

"Bourdoncle utána ment. Az átvétel a pincehelyiségben történt, az Új Szent Ágoston utcai oldalon. Ott, az utcával egy szinten, egy üvegezett rekesz volt, ahová a kis kocsikból öntötték az árut. Mérés után az árukötegek egy meredek csúszdán futottak lefelé, melynek tölgyfája és vasalása fényesre csiszolódott a bálák és ládák dörzsölésétől. Minden újonnan érkezett áru ezen a tátongó süllyesztőn át tűnt el; fáradhatatlanul nyelte az áruk tömegét, a belehulló szövet úgy sustorgott, mint a folyó. Különösen nagy vásárok idején öntötte a csúsztató a pincehelyiségekbe kiapadhatatlan áradatát, lyoni selymeket, angol gyapjút, flaridriai vásznakat, elzászi kalikót, roueni kartont; néha sorba kellett állniuk a társzekereknek; a lecsúszó kötegek olyan tompa zajjal csapódtak a lyuk fenekére, mint a mély vízbe dobott kő.

Mouret arra menőben megállt egy pillanatra a csúszda előtt. Éppen működésben volt, a ládák sorban csúsztak le maguktól, anélkül hogy látni lehetett volna az embereket, akiknek keze fölülről letaszította őket; mintha csak maguktól zuhantak volna le, sűrűn áradva, egy magasan fekvő forrásból. Aztán a bálák jelentek meg, pörögve maguk körül, mint a legördített kavicsok. Mouret nézte, egy szót sem szólt. De világos szemében láng villant fel e hozzá özönlő áruzuhatagnak, e percenként ezer és ezer frankot szállító áradatnak láttára. Soha nem érezte még ennyire világosan, milyen harcra vállalkozott. Ezt az áruözönt kell szétszórnia Párizs négy sarkába. Nem nyitotta ki a száját, folytatta körútját.

A széles pinceablakon beszűrődő szürke fényben egy sereg ember vette át a küldeményeket, mások ládákat feszítettek fel és a kötegeket bontották ki, az osztályvezetők jelenlétében. Egy építőállványon sem lehetett nagyobb sürgés-forgás, mint ennek a pincének a mélyén, ebben a föld alatti helyiségben, ahol öntöttvas oszlopok tartották a mennyezetet, és a csupasz falak cementezve voltak.

……

Lassan végigmentek együtt a föld alatti helyiségeken. Helyenként halvány világosság szüremlett be a pinceablakokon; a sötét zugok mélyén, végig a szűk folyosókon állandóan égtek a gázlámpák. Ezeken a folyosókon volt a tartalékáru, a deszkával elkerített pincerekeszekbe zárták be a különböző osztályok felesleges árukészletüket. A tulajdonos útközben egy pillantást vetett a fűtőkészülékre, melyet hétfőn először kell majd meggyújtani, s a kis tűzoltófülkére, ahol egy nagy vaskalitkába zárt mérőóra volt. A konyha és az étkezőhelyiségek, azaz hogy kisebb termekké átalakított régi pincék, bal felé voltak a Gaillon tér sarka felé. Végül a pincehelyiség másik végén eljutott a szállítási osztályhoz. Azokat a csomagokat, amelyeket a vevők nem vittek magukkal, ide szállították le, az asztalokon szétválogatták, külön rekeszekben osztályozták, melyek mindegyike Párizs egy-egy városrészét képviselte; aztán egy széles lépcsőn, mely éppen a "Tartós Posztó"-ra nyílott, felhordták a gyalogjáró közelében várakozó kocsikra. A "Hölgyek Örömé"-nek gépesített működése közben a Michodière utcára nyíló lépcső szüntelenül ontotta azokat az árukat, melyeket az Új Szent Ágoston utcai csúsztató elnyelt - miután már odafönn keresztülhaladtak az elárusító helyiségek fogaskerekein.

…..

Fönn, a padlástérben, voltak az elárusítónők hálóhelyiségei. De Mouret ismét lement, és belépett a központi pénztárba, mely a dolgozószobája közelében volt. Rézrácsos üvegajtóval elzárt szoba volt ez, melyben egy óriási, falhoz erősített pénzszekrényt lehetett látni. Két pénztáros gyűjtötte ide a bevételt, melyet minden este felhozott Lhomme, a közvetlen eladás főpénztárosa; itt állapították meg a kiadásokat, fizették a gyárosokat, a személyzetet, azt az egész kis világot, amely a cégből élt. A pénztárból nyílt még egy zöld kartotékokkal telirakott helyiség, ahol tíz alkalmazott ellenőrizte a számlákat. Utána még egy iroda következett, a leszámoló iroda: hat fiatalember, fekete pulpitusokra hajolva, hátuk mögött egész sereg üzleti könyvvel, itt állapította meg az elárusítók százalékait, egyeztetve az eladási jegyzékeket. Ez a nemrégiben szervezett iroda rosszul működött.

Mouret és Bourdoncle átmentek a pénztáron és az ellenőrző irodán. Mikor beléptek a másik irodába, a tétlenül nevetgélő fiatalemberek riadtan rezzentek össze. Ekkor Mouret, anélkül hogy szemrehányásokat tett volna, megmagyarázta azt a rendszert, amely szerint ezután kisebb jutalmat ad nekik minden tévedésért, amire rábukkannak az eladási jegyzékekben; alighogy kitette a lábát, az alkalmazottak felvillanyozva, szenvedélyesen fogtak a munkához, nem nevetgéltek, keresték a hibákat.

A földszinten, az áruházban Mouret egyenesen a 10-es pénztárhoz ment, ahol Albert Lhomme a körmeit tisztogatta, vevőkre várva. "Lhomme-dinasztiát" emlegettek, mióta Aurélie asszony, a konfekcióosztály főnöke, előbb a férjét dugta be a főpénztárosságba, aztán megkaparintott egy mellékpénztárt a fia számára; ennek a sápadt, rossz hajlamú, nyurga fiúnak sehol nem volt maradása, és igen sok gondot okozott nekik. De a fiatalember elől kitért Mouret: nem volt kedve holmi zsandároskodással megingatni a kedvességébe vetett hitet; ízlésből is, taktikából is megőrizte a szeretetre méltó istenség szerepét. Könyökével csendesen meglökte Bourdoncle-t, ezt a szám-embert, akit rendesen meg szokott bízni az ítéletek végrehajtásával.

……

Odafönn a leány mindjárt a konfekcióosztályra ért. Tágas helyiség volt, körben magas, faragott tölgyfa szekrények álltak benne; tükörablakai a Michodière utcára nyíltak. Öt vagy hat selyemruhás nő szorgoskodott beszélgetve, igen kacér jelenségek voltak fodorított fürtjeikkel, visszahajtott krinolinjukban. Egyikük, egy hosszú fejű, nagy, sovány nő, aki úgy mozgott, mint egy elszabadult kanca, most odatámaszkodott egy szekrényhez, mintha máris összetörte volna a fáradság.

….

Ekkor igazi déli hevességgel, képzeletet felgyújtó, lelkes mondatokban lefestette az új kereskedelem munkáját. Legelső titka: a felhalmozás megsokszorozódott hatalma, az egy helyre összegyűjtött rengeteg áru, amely kiegészíti, segíti egymást; soha sincs szünet, mindig az idénycikkek vannak forgalomban; a vevő, míg osztályról osztályra jár, mindenütt újabb csapdába esik: itt a szövetet veszi meg, odább a cérnát, máshol a köpenyt, felruházkodik, majd váratlan dolgokat pillant meg, nem tud ellenállni a haszontalan és tetszetős holminak. Ezek után Mouret a feltűnő árjelzés diadalát zengte. A divatújdonságok árusításának nagy forradalma ezzel a nagyszerű ötlettel kezdődött. A régi kereskedelem, a kiskereskedelem azért járja a végét, mert a láthatóan kiírt, alacsony árakkal nem tud versenyezni.

A versengés most a közönség szeme láttára folyik, csak el kell sétálni a kirakatok előtt, hogy lássák az árakat, minden üzlet csökkenti az árait, beéri a lehető legkisebb haszonnal; nem lehet csalni, nem lehet gondosan kiagyalt fogásokkal kétszeres áron eladni egy szövetet: folyó ügyletek vannak, minden árucikken a megállapított kulcs szerinti haszon, a szerencsét pedig a jól működő eladás hozza meg, mely annál nagyobb méretű, minél nyíltabban folyik. Nem csodálatos alkotás ez? Fölforgatja a piacot, átalakítja Párizst, mert a nő húsából és véréből teremtetett."

Szerző: Molnár J.

Szólj hozzá!

Címkék: hölgyek öröme zola emile

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.