kép: pinterest

Blogunkon idén újra szép karácsonyi történeteket osztunk meg veletek. Olyanokat, ahol enteriőrök elevenednek meg előttünk különböző korokban és helyszíneken. Reméljük, hogy a hosszú téli estéken kedvetek lesz egy kis olvasgatásra...

V. K. Arszenyev

Derszu Uzala

A Távol-Kelet őserdeiben

„Az udege azt mondta, hogy a kunyhók egészen közel vannak, de már senki sem hitt neki. A lövészek gyorsan széthányták a havat, fát hordtak, sátrat vertek. Jócskán elkéstünk: a sötétség még munkában talált bennünket, de ami a fő, sikerült kényelmesen elhelyezkednünk.

A karácsonyt itt töltöttük.

Még Vlagyivosztokból hoztam magammal karácsonyfadíszeket, csillagszórókat, aranyozott diókat, gyertyatartókat, aranyesőt, paraffin gyertyákat, mézeskalács figurákat stb., no és persze ajándékokat: ezüstözött likőröspoharat, gyöngyház foglalatú tollkést, borostyán szipkákat és hasonló dolgokat. Mindezt a gyűjteményesládákban tartottam, és őrizgettem az ünnepekre.

Sátrunk közelében egy kis fenyőfa nőtt. Ezt feldíszítettük cukorkákkal és jégcsapokkal.

Napközben mindenféle játékokat rendeztünk a folyón. Jégbe vert karóhoz két hosszú zsinórt kötöttünk, ezek végét két ember övéhez erősítettük, akiknek a szemét is bekötöttük. Az egyiknek csengőt, a másiknak egy összefont törülközőt adtunk a kezébe. Akinél a csengő volt, annak csengetnie és távolodnia kellett, a másik pedig a hang után tájékozódva üldözte a csengetőt, s ha elérte, jókat sózott rá a törülközővel. Ez a játék mindenkit remekül elszórakoztatott.

A bennszülöttek csak úgy gurultak a nevetéstől a földön, úgyhogy komolyan félteni kezdtem az egészségüket. Besötétedéskor bengáli tüzet gyújtottunk. Csendes, tiszta este volt.

Az ajándékok kisorsolásakor Derszu egy pipát nyert, mely éppen kapóra jött neki. Később édességeket osztottam szét. Mindannyian elégedettek és vidámak voltunk. A lövészek éneke messzire elterjedt a folyó mentén, visszhangot keltett, és felébresztette az erdő vadjait.

Éjféltájban a lövészek bevonultak a sátrakba, és a száraz füvön heverészve, anekdotákat meséltek egymásnak, csipkelődtek és nevetgéltek. Lassacskán elhalkult a hangjuk, a replikák egyre ritkábbak lettek. Turtigin megpróbálta feléleszteni a beszélgetést, de már senki sem válaszolt neki.”

Szerző: Molnár J.

Szólj hozzá!

Címkék: világirodalom karácsonyi enteriőrök Uzala Arszenyev Derszu

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.